Lehetséges e betegség gyógyítása családállítással? A test és a lélek kapcsolata nem új felismerés – az orvostudomány régóta ismeri a pszichoszomatikus betegség fogalmát: amikor egy tünet vagy betegség hátterében nem (kizárólag) szervi elváltozás áll, hanem tartós stressz, feldolgozatlan érzelmi teher vagy elhúzódó kapcsolati konfliktusok. A családállítás ekkor fontos területen vizsgálódik: nem csak az egyén jelenlegi lelki állapotát nézi, hanem a családi rendszer egészét, generációkra visszamenőleg.
Hol mutatkozik meg leginkább a test-lélek kapcsolat?
A pszichoszomatikus tünetek jellemzően a vegetatív idegrendszeren keresztül jelentkeznek, ott, ahol a szervezet a legérzékenyebben reagál a stresszre és az elfojtott érzelmekre:
Funkcionális, stresszhez köthető panaszok:
- emésztőrendszeri panaszok (hasi fájdalom, puffadás, székrekedés)
- táplálkozási rendellenességek
- légzési nehézségek, szorongás, pánikroham
- krónikus fejfájás, izomfeszülés
- alvászavar
Krónikussá vált, orvosilag „kivizsgált, de nem magyarázható, vagy nem gyógyítható” panaszok
- depresszió
- bőrproblémák, allergia
- krónikus fáradtság
- gyerekkori tünetek, ahol a szülő-gyermek dinamika szerepet játszhat
- kapcsolati eredetű pszichés terhek testi tünetei
Családállítással általánosságban javítható a betegek közérzete, lelkiállapota, csökkennek vagy megszünhetnek a pszichoszomatikus tünetek. De… szeretném hansúlyozni, hogy az „eredmény” elsősorban nem a családállítótól, vagy a családállítástól függ. A családállítás egy lehetőség. Azok a kliensek, akik nem ragaszkodnak a saját (akár évek, évtiszedek óta szajkózott) véleményükhöz és sérelmeikhez, azok az orvosok által nem pszichoszomatikus betegségként ismert betegségekből is felépülnek, vagy állapotuk nagy mértékben javul.
Ugyanis a családállításon a régi negatív élményeket, sérelmeket más szemszögből látjuk meg, oldjuk, és más hozzáállást, bölcsességet „nyerünk ki” belőlük. Ezt a bölcsebb hozzáállást, gondolkodást, és megváltozott érzelmi megélést visszük tovább magunkkal – ez lesz pozitív hatással a testünk működésére, csökken az érzelmi stressz, a testünknek már nem kell tünetekkel üzennie, hogy valami nem OK.
Gyermekeknél a pszichoszomatikus tünetek különösen korán, akár csecsemőkorban is megjelenhetnek – ilyenkor a szakemberek gyakran a családi környezetet, a szülő-gyermek kapcsolatot is megvizsgálják, ha szervi okot nem találnak. A gyermeket körülölelő családi légkör, az őt otthon érő érzelmi hatások jelentős hatással vannak az érzelmi és testi fejlődésére, egészségére. Ezért a generáción átívelő trauma(ák) feloldása fontos lépés a gyermek egészésges lelki és testi fejlődéséhez szükséges családi érzelmi támogatás létrehozásában.
Ígérhet-e gyógyulást a családállító?
A válasz röviden és tömören: nem. Miért nem? Mert a gyógyulás nem csak a családállítón és a családállításon múlik. Persze van a sok pozitív visszajelzés, a csodás gyógyulások, mégis minden egyes családállítást a SORS iránti alázattal kell végigvinni. Ez azt jelenti, hogy vannak dolgok, amire nincs ráhatásunk, amit nem tudunk „megjavítani”, mert annak úgy kell lennie, ahogy van. Enyhíteni lehet a tüneteket, a betegség megélésén, a tünetek viselésén javíthat a megértés és a SORS iránti alázat. Bert Hellinger ezt a SORS iránti alázatot egy mély, hosszú meghajlással tette lehetővé az állításokban a kliensek számára. Természetesen ez nem kötelező, hiszen mindig a kliensre bízzuk, hogy mit szeretne megtenni az állítás során.
Milyen esetekben nem segít, és nem is javasolt a családállítás?
- Akut, súlyos, életveszélyes állapotok esetén (pl. daganatos betegség kezelés alatt, szívinfarktus, akut fertőzés) a családállítás nem helyettesíti az orvosi ellátást, de javíthat a beteg lelkiállapotán, közérzetén.
- Pszichotikus állapotok, skizofrénia: ezekben az esetekben kifejezetten kerülendő a módszer, mert dekompenzációt, pszichotikus epizódot válthat ki.
- Súlyos, akut szuicid krízis: ilyenkor azonnali pszichiátriai ellátás szükséges, nem családállítás.
- Friss lelki traumák esetén javasolt várni néhány hetet, esetleg hónapot a családállítással.
- Olyan panaszoknál, ahol egyértelmű, kezelhető szervi ok áll a háttérben, az orvosi kezelés az elsődleges gyógymód. A betegség későbbi kialakulásának megelőzésében, a tünetek csökkentésében a családállítás kiegészítő szerepet játszhat.
A családállítást jelenleg hivatalosan nem ismerik el terápiás módszerként. Ha valaki orvosi kezelés vagy terápia alatt áll, az állítás előtt és után is érdemes ezt egyeztetni a kezelőorvossal vagy terapeutával. A családállítás nem helyettesíti az orvosi kezeléseket és terápiákat.